Quantcast
Channel: Érettvagy.Com
Viewing all articles
Browse latest Browse all 11

Sztálini diktatúra

0
0

1922-ben a polgárháború után a bolsevikok teljesen megragadták a hatalmat, majd 1922. december 30-án megalakult a Szovjetunió és 1991. december 31-ig fenn is állt.

1922-ben a Szovjet Kommunista Párt (SZKP) főtitkára Sztálin lett, így a fontosabb posztokra a hozzá hűséges embereit állíthatta. 1924-ben, Lenin halála után belső politikai küzdelmek folytak az utódlásért. Egyik oldalon Trockij állt, vele szemben az úgynevezett „trojka”, ami Sztálin, Kamenyev és Zinovjev összefogását jelentette. Habár Lenin nem tartotta Sztálint alkalmasnak a vezetésre, mégis ő szerezte meg a hatalmat.

Az 1927-es pártkongresszuson kimondták Sztálin teljes politikai győzelmét és elfogadták a „szocializmus egy országban” elméletet, miszerint a Szovjetunióban akkor is működhet a szocializmus, ha már országokra a kapitalizmus jellemző. Trockij híveit, a „trockistákat” kizárták a pártból, mert szerintük a szocializmust egy világforradalom segítségével az egész világra ki kell terjeszteni, hogy működhessen. Rövidesen valamennyi vetélytársát és lehetséges ellenfelét félreállította, pl. Trockijt 1929-ben külföldre száműzte, majd 1940-ben, Mexikóban meggyilkoltatta.

Sztálin a gazdaság fejlesztése érdekében erőszakos iparosításba kezdett. Ennek érdekében kollektivizálta a mezőgazdaságot. Felszámolta a kulákságot, vagyis a gazdag paraszti réteget. Termelőszövetkezetekbe (kolhoz) és állami gazdaságokba (szofhoz) tömörítették a parasztságot. Tervgazdaságot hozott létre, ahol 5 évre előre pontosan eltervezték a termelés ütemét és az előírt norma mennyiségét. Az első ilyen ötéves terv 1929-ben indult el, de a magas elvárások és a korszerűtlen technika miatt nem tudták betartani. A teljesítmény fokozása érdekében munkásmozgalmak jöttek létre, melyeket sztahanovista mozgalmaknak neveztek. Ennek lényege, hogy az adott gyárban az előírt 100%os hatékonyság helyett a munkások 120%-ot teljesítettek.

A nagy gazdasági világválság idején a Szovjetuniónak nem volt pénze, hogy ipari berendezéseket vásároljon, így minden beszolgáltatott gabonát exportra bocsátott. A parasztok nem tudtak mit enni, ezért 1932-33-ban éhínség söpört végig az egész országon, de főleg Ukrajna területeit érintette. Ez idő alatt, melynek neve holodomor, több millió ember pusztult éhen.
Sztálin a ’30-as évek elején kiterjesztette a Lenin által létrehozott GULAG rendszerét. A GULAG Szibériában lévő kényszermunkatáborok hálózata volt. Ide került minden olyan személy, akit rendszerellenesnek ítéltek, majd embertelen körülmények között dolgoztatták őket. Az ott élő rabokat kemény fizikai munkára kényszerítették: munkagépek nélkül kézzel ásták a csatornákat (pl. a Volga-Don-csatorna is így épült ki). Bányában kellett dolgozniuk, utakat, vasutakat kellett építeniük. A munkatáborok másik fő szerepe a nemkívánatos személyek eltávolítása mellett a gazdaság fejlesztése volt.

A „nagy tisztogatás” időszaka 1934-ben kezdődött. 1934-1938 között a legfelsőbb köröket is elérte a terror. Sokakat úgynevezett koncepciós perek alapján (előre megtervezett végkimenetelű, többnyire koholt vádak alapján konstruált perek) halálra ítéltek (a meggyilkolt személyeket Sztálin leretusáltatta a képekről, mintha nem is léteztek volna). Sztálin gyakorlatilag „lefejezte” a Vörös Hadsereget: a tisztikar jól képzett, világháborút is megjárt főtisztjeit, tábornokait kivégeztette. Miután Sztálin minden közvetlen ellenfelét eltávolította már egymás között keresték az ellenséget. Nem volt biztonságban senki, sem az egyszerű párttagok, sem a bolsevik vezetők (Kamenyev és Zinovjev is a tisztogatások áldozata lett). Az osztályharc fokozódása miatt besúgóhálózatok alakultak ki.
Sztálin hatalmas személyi kultusznak örvendett. A vezért képei, szobrai elárasztották a Szovjetuniót, beszédeit ütemes taps kísérte, behízelgő versek és cikkek jelentek meg róla, megindult a propaganda, mely Sztálint a nép atyjaként, az országról gondoskodó vezetőként mutatta be. Plakátokon és a mozikban vetített propagandafilmekben dicsőítették Sztálint, és hirdették a kommunista rendszer sikereit (pl.: sztahanovista mozgalom eredményei, új ipari üzemek átadása).

A rendszer szigorúan ateista volt, az egyház is ellenségnek számított, ezért több száz templomot leromboltak, majd az „ateizmus múzeumává” alakították. A kulturális terror olyan formában jelent meg, hogy nem lehetett semmi olyat publikálni, ami rendszerellenesnek minősült. Sztálin uralma 1953. március 5-ig, a vezér váratlan haláláig tartott.

Szerző: Pusztai Krisztina

 


Viewing all articles
Browse latest Browse all 11

Latest Images

Trending Articles